A gasztronómia jelentősége

A gasztronómia görög szó, jelentése ínyencség, az ételek és italok szakértő ismerete, kifinomult  élvezése, az étkezés művészete. További jelentése szakácsművészet, ínyencmesterség, tágabb értelemben pedig a terítés, a felszolgálás művészete, az étkezés kultúrája, de magában foglal mindent, ami az étkezéssel kapcsolatos. Így ír erről Prillant Savarin „Az ízlés fiziológiája” c. művében: „aki részt vett valaha egy pompás lakomán, amelyet tükrökkel, szobrokkal és virágokkal díszített, szépasszonyokkal teli teremben tartottak meg, amelyben illatszerek és lágy kellemes zene hangja árad szerte, az ilyen ember minden szellemi megerőltetés nélkül át fogja látni, hogy az összes tudományok hozzájárultak az ízlés élvezetének növeléséhez és illő keretekbe foglalásához”.

TÁPLÁLKOZÁS KÜLÖNBÖZŐ KOROKBAN

Őskori táplálkozás

Az őskőkorszak emberét a szükség kényszere és a tapasztalat rávezette, hogy felfedezze saját környezetének titkait. Birtokba vette a természet gerjesztette tüzet, megismerte a sütést, a főzést és a húsokat konzerváló füstölést. Gyűjtött, felhasznált mindent ami ehetőnek bizonyult. A tűz felfedezéséig nyersen evett magvakat, bogyókat, édesleveleket, gombákat, gyökereket. Kutatott madarak, tojások után, zsákmányolt mókust, vakondot, hörcsögöt, kivájta a földből a rovarokat, a bogarakat. Gyűjtött kagylót, csigákat, de elfogyasztotta az elhullott állatokat és a folyó által partra vetett halakat is. Sok évnek kellett eltelni, amíg rájött, hogy a tűzbe ejtett mag héja könnyebben ledörzsölhető, ízletesebb, puhább.
Az emberiség egész történetének alakulásában meghatározó szerepet játszott a tűz felfedezése. Az első „ételkészítési művelet” a sütés volt, melyhez sziklalapot használtak. Tüzet raktak rajta, s addig táplálták gallyakkal, fahasábokkal, amíg a kő át nem tüzesedett. A forró sziklán, nyárson, hamvadó parázsban sütötte meg az ősember a madártojásokat, a halakat. A sütéshez képest időben jóval később jelent meg az ősember ételkészítésében a főzés. A főzéshez – az anyagedény feltalálása előtt- a sziklák mélyedése, a földbe vájt üregek vagy egy kivésett farönk szolgált edényként.

Nagy előrelépés volt az első, kezdetleges fűszerek alkalmazása: sós források vízén kívül hamut, aromás növényeket, magvakat, édesítőnek pedig a vadméhek mézét és a jávorfa nedvét használta. Kezdetleges primitív fegyvereivel nem ment sokra a nagyvadakkal – a mamuttal, az oroszlánnal, a barlangi medvével, az elefánttal – szemben, mégis vadászott, a hús volt a legtöbbre becsült, legízletesebb eledele. Így a pattintott kőszerszámok gazdája bizonytalanul, kísérletezve megtette az első kezdeti lépéseket a gasztronómia terén. A csiszolt kőkorszakban az ember háziasított jó néhány állatfajtát: a legősibb társán a kutyán kívül a juhot, a szarvasmarhát és egyes baromfiakat is. Az állattenyésztés révén a húsfogyasztás rendszeressé vált. Megtörténtek az első lépések a növénytermesztés területén is. Ásóbotját kezdetleges ekévé, kapává alakította, termeszteni kezdett néhány növényt, gabona-, kásaféléket, búzát, árpát, kölest. A magvakat nyersen, később pörkölve fogyasztotta. Emberöltőknek kellett eltelnie ahhoz, hogy a kövek között megőrölt búzaszemeket vízzel elkeverve pempővé gyúrta, majd forró, felizzított köveken lepény formájában megsütötte. Rájött, hogy az így elkészítve ízletesebb, könnyebben emészthető az étel.

Legtöbb alapvető táplálékunk története a csiszolt kőkorszakig nyúlik vissza, köztük a kenyéré is, melynek az őse a lisztpempő, a kövön sült lepény volt. A csiszolt kőkorszak végéről, a cukrászat első nyomairól is vannak emlékek. A régészeti ásatások tiszta búzadarából készült pogácsa maradványaira bukkantak, melyek tésztáját az ősember valami szirupfélével gyúrhatta össze. Forró vízben kifőzte, majd levelekbe csavarva, forró hamuba sütötte meg az „őscukrász” a tésztát. Valószínű, hogy a hígan elkészített árpapempőn ugyanazt a változást vette észre elődünk, mint a búzalisztből készült masszán. Bizonyára ezt az erjesztett italt először kiöntve, megitta az emberiség első korsó, illetve agyagfazék sörét. A savanyítást is a csiszolt kőkorszak embere fedezte fel. A neolitkori barlangok lelőhelyein az ásatások során különféle vadgyümölcsök magvait és vadszőlő szemeket is találtak. Már ebben a korban az összegyűjtött szőlőszemeket kipréselték és élesztőgombák erjesztését kihasználva italt készítettek belőle. Ma már tudjuk, hogy ez az ital a bor volt.

Ókori táplálkozás

Időben nagyot lépünk előre, amikor a gasztronómia történetében az ókori birodalmak étkezési kultúráját tekintjük át. Európa lassan átveszi és átformálja a keleti civilizáció eredményeit. A gabonatermesztés kétségtelenül Ázsiából terjedt Európába. Az árpa őse Afganisztánban, Perzsiában élt, a mai búza elődjét Mezopotámiában termesztették. A Tigris – Eufrátesz közének legrégebbi ismert civilizációja már háziállatként tenyésztette a juhot, amikor európai elődeink a háziasítást még meg sem kezdték. A Tigris – Eufrátesz közének legősibb ismert városa, Ur maradványai között agyag-, réz-, cserépedényeket, ivócsészéket találtak. Egy földalatti szentélyből állati csontok, árpaszemek kerültek a felszínre, a hajdani áldozati lakoma maradványai. Ur városában emeletes házak voltak vízvezetékkel, fürdőhelyekkel, belső udvarral. Mai táplálkozásunk egyik bölcsője India. Jóval a mi történelmünk előtt termesztették a rizst, az árpát, a búzát, a datolyát. A földjeiket öntözték is már. Háziállatuk volt a juh, a bivaly, az elefánt, a csirke később a teve és a ló is. Babilonból, a Kr. e. 2400-ból származó ékírásos szöveg felsorolja a
halakat, a húsféléket, a datolyát, a gabonával teli bőrzsákot, a sörrel teli cserépkancsókat.

Az asszírok, az ókor másik nagy metropolisát, Ninivét, Babilon vetélytársát hozták létre. A hódításokra törekvő kereskedő nép nem törődik annyit a földműveléssel, de nagy húsevők, borivók lévén jeleskedtek az állattenyésztés és a szőlőművelés területén. A domborműveken, amelyeket Ninive romjai között tártak fel a régészek gyakori motívum a lakoma. A perzsa konyha gazdagságát a fejlett mezőgazdaságának köszönhette, öntözés nélkül megtermett a gabona, a szőlő és a
különféle gyümölcsök. Valószínű, hogy Perzsiában alakultak ki az étkezéssel kapcsolatos kezdeti „etikett-szabályok”, amelyek a görög-római világon át jutottak el Európába. Egyes római írók a perzsa udvar óriási lakomáiról, elképesztő gazdagságáról lenyűgöző pompáiról írnak. Említik a gasztronómia fejlettségét és sokféle ételeit.

Az egyiptomi táplálkozás fő forrása már az ősi időkben a Nílus volt. Megújuló áradásai, sűrű fekete iszapja tette termékennyé az egyiptomi földeket. Ennek a folyónak köszönhető az itt kialakult civilizáció. A folyószéleken, mocsarakban vadon termő lótusz magvát megszárítva, lisztet, pépet készítettek belőle. A papirusznád alsó szárrészét kifőzték vízben, ahogy ma a spárgát készítik. Halakat, vízi madarakat is bőven szolgáltatott a Nílus. Kölest, árpát, búzát is termesztettek. A szegényebb néprétegek a gabonából készült lepényhez, kovásszal kelesztett kenyérhez sült halat, hagymát, datolyát ettek. Beszámolnak arról is a feljegyzések, hogy a Kheopsz-piramis építésén dolgozó rabszolgák vöröshagymát, fokhagymát, petrezselymet kaptak táplálékul. A jobb módú egyiptomiak étrendje természetesen gazdagabb volt. Készítettek lótuszgyökeret, a lótuszmagból emésztést serkentő salátát, zsenge papiruszhajtást. A baromfifélék közül a gyöngytyúk, a galamb és a kacsa húsa volt a kedvelt, de ettek foglyot, fürjet is. Fogyasztották a juh, a ló, a teve és a szamár húsát, de tenyésztettek szarvasmarhát is. Az egyiptomiak étkezésére vonatkozóan sok ismeretünk a feltárt sírokból származik. A száraz, sivatagi levegő megőrizte a mindennapi életet ábrázoló festményeket, edényeket, az elhunyt háznépét megszemélyesítő festett agyagfigurákat, urnákat. Jól kivehetők egyes domborműveken az étkezés fogásai: kacsa, liba, kenyér, boros korsó és két, virággal teli váza. Ugyancsak érdekes dokumentumokat őrzött meg Kha thébai főépítész és felesége, Mirit sírkamrája. A hosszú útra sokféle cipót, vajat, nyers és szárított húsokat, baromfit, sózott halat, fokhagymát, zöldségféléket, olajjal, borral, tejjel töltött amforákat, lekvárral töltött fazekakat, mazsolát, datolyát készítettek, de poharak, tányérok és egy teljes konyhai felszerelés is ott volt. Általánosan elterjedt volt Egyiptomban a borfogyasztás. Az érett szőlőt lapos kézikosarakba szedik, kádakban tapossák. A mustot belülről gyantával bevont amforákba öntötték.
Hasonlóan ősi eredetű a sör készítése. A Kr. előtti III. évezredben már számos serfőző működött, védnökük Ozirisz isten volt, neki tulajdonították a sör felfedezését. Készítettek világos és barna, valamint különböző módon fűszerezett söröket is. Szokratész jegyezte fel, milyen arany és bíbordrapériákkal díszített teremben fogadta Kleopátra Antoniust és barátait. Aranyból készített, drágakövekkel kivert serlegekbe öntötték a borokat, és amikor a rómaiak megcsodálták a vagyont érő serlegeket, mosolyogva intett, hogy nekik ajándékozza.

Középkori táplálkozás

Amikor a római birodalom felbomlik, véget ér az ókor, kezdetét veszi egy puritánabb kor, a középkor. Nem hasonlít semmiben az elődeihez, legkevésbé az étkezésben. Feledésbe merül az ókor konyhaművészete. A leves a középkori Európa legfontosabb fogása volt. Egész nap tűz felett forrott, és válogatás nélkül dobtak bele mindent, ami akadt, ami ehető volt: húst, halat, zöldségeket stb. Ettek belőle reggel, majd ismét tűz fölé akasztották és napközben igyekeztek újabb belevalót szerezni. Fő eledel a kása volt, amelyet sokféleképpen készítettek el, de kevés fűszert és húst használtak fel hozzá. Fontos táplálék volt a kenyér, étkezésnél mindenki a saját száraz kenyérdarabjára rakta a neki jutó húst. A húslétől a kenyér megpuhult, könnyebben lehetett rágni. Tányér csak jobbmódúak házában akadt, a kanalat is több ember használta közösen. A villát nem használták evőeszköznek, a feldarabolt húst ki-ki saját ujjával rakta a szájába. A nemesek a lakoma után a maradékot kiosztották a szegényeknek. A középkor első századairól nem sok feljegyzés maradt ránk, ami a gasztronómiára utalna. A szentgalleni krónika említi, hogy Nagy Károly kedvelte a sajtot, vagy hogyan lakmároztak a magyarok az elfoglalt kolostorban. Leírtak a krónikák néhány nevezetes lakomát, pl. egy hercegi esküvőről feljegyezték, hogy háromezer ökröt, hatvankétezer tyúkot, ötezer ludat, hetvenöt vaddisznót és hétezerötszáz rákot fogyasztottak el a vendégek, megittak hozzá négyszáznegyven hordó bort a lakodalom nyolc napja alatt. Amikor az
átlagember táplálkozása egyszerű, mondhatni szűkös volt, az éhínségek egymást követték egy-egy természeti csapás után, érthető, ha az ünnepi lakomák kapcsán a bőséget emelik ki a krónikások.

A magyar konyha és gasztronómia kialakulása

Egy nép étkezési kultúrája, szokásai, konyhájának fejlődése az adott nép történelmével szorosan összefügg. A honfoglalás előtti korban az előmagyarok az uráli őshazában halászattal, vadászattal, gyűjtögetéssel szerezték meg táplálékukat. Az étkezésre, a felhasznált nyersanyagokra és a készítési módokra az ebből a korból származó szavakból következtethetünk, így pl. hal, őz, vad, nyúl, keszeg, sügér, fogoly, fajd, őz, stb.. Őseink eledelüket nyárson sütötték vagy főzték, de már alkalmazták az aszalást, a szárítást, a füstölést is. A Kr. előtti első évezred közepén a Volga mentén vándorló őseink pásztornépek voltak, de kezdetleges földműveléssel is foglalkoztak. A Kr. utáni ötödik században már a Kaukázustól északra, a Don folyó mentén éltek. A következő évszázadok során török népekkel éltek együtt. A nyolcadik, kilencedik században pedig a kazár birodalomhoz tartoztak. Itt megtanultak bizonyos kézműves mesterségeket és elsajátították a szőlőművelést is. A honfoglalás előtti korból származó szavak – természetesen annak a kornak megfelelő – magas szervezettségű társadalmi, hadi- és gazdasági berendezkedésre engednek következtetni. A táplálkozással kapcsolatos fontosabb szavak: bika, ökör, tinó, disznó, kecske, teve, ól, vaj, kan, alma, körte, szőlő, dió, bor, gyúr, teknő, kancsó stb.

A téli szálláshely körül gabonaféléket termeltek pl. árpát, kölest, búzát, de a beérést általában nem várták meg, hanem a kalászokat megpörkölték, majd megszárították.

A vándorlás, az állandó helyváltoztatás speciális konyhát igényelt elődeinktől. A főzéshez bográcsot használtak. A cserépedények megjelenése után főzték és sütötték is a húsokat, és a zsírjukat is felhasználták. A zsírban eltett hús sokáig eltartható és könnyen fogyasztható volt. Ma is élő, ázsiai szokás szerint őseink mozsarakban porrá zúzták a csontokról lefejtett, lesütött és megsózott húst. A húsport útjaikra bőrzsákokban vitték. Készítették a tejpor elődjét a kurut, a megsavanyodott tejet pedig beszárították. A szárított tészták készítésével szintén a nomád életmódhoz alkalmazkodtak. A húsos zacskó, amit a nyeregre akasztottak és az a tény, hogy a feltört hátú ló sebeit nyers hússzelettel gyógyították, az alapja annak a téves és kissé rosszindulatú állításnak, hogy a „magyarok nyereg alatt puhították a húst”. A kazár uralomtól elszakadva a 9. század közepén az Etelközbe vándoroltak őseink, majd az ellenséges támadások elöl költöztek a Kárpát- medencébe. A honfoglalás és azt követő századok étkezési szokásairól, főzési módjairól nem sok emlék maradt ránk. Az ősmagyarokkal rokon kaukázusi népek ételei, főzési szokásai, nyelvemlékei azonban alkalmasak bizonyos összehasonlításokra. Ezek a népek még a múlt században is ősi szokások alapján nomád életmódot éltek. A csuvasok, azerbajdzsánok darából, marhahúsból készült levesfélét, a gulyásunkhoz hasonlót készítettek. Az osztjákok a miénkhez hasonló bab- és kukoricalevest készítettek. A magyar pásztorokról gyűjtött adatok sok hasonlóságot, egyezőséget mutatnak az említett kis népekkel: a burgonya és a paprika nélkül készített gulyás hús (borsos hús), a szárított hús és tésztafélék /lebbencs, tarhonya/, a töltött káposzta őse, a kásák, a tejes ételek, a lótejből erjesztett ital, a kumisz. Valószínű, hogy a honfoglalás előtti magyarok a sertésből már hurkafélét készítettek. Századunkban még a magyar pásztorok és a magyar tanyavilágban élők is alkalmazták az ősi tartósítási eljárásokat, a sózást, a szárítást, a füstölést, a lesütött húsok zsírban történő elrakását.

Ha ön is azt szeretné hogy egy profi csapattól kapjon tanácsot kérem hívja az elérhetőségeinket illetve írjon nekünk.

 +36 30 50 33 122

 info@lollipopparty.hu

 


 

A színjátszás története

A színház kialakulásának és műfajainak jellegzetességei

Zeusz lányai, a művészeteket és a tudományokat képviselő kilenc múzsa közül az ókori ábrázolásokon kettő tart álarcot kezében: Thalia és Melpomené. Az első a komédia múzsája, a második a tragédiáé. Az egyik álarc vidám, a mosolygó, a másikon szomorúság ül. A kettő együtt tökéletesen kifejezi mindazt, amit a közönség évezredek óta a színházban keres: a nevetést és a sírást. A mai napig a színházat ez a két álarc szimbolizálja. (Hegedűs Géza – Pukánszkyné – Staud: A
színfalak között)

színjátszás – amely először Kr.e. 1500 körül az ősi Egyiptomban ezer évvel később az európai ókorban, ennek letűnte után pedig a Távol-Keleten figyelhető meg – a mágikus rítusokból ered. Az álatoknak öltözött táncoló embereket ábrázoló kőkorszaki barlangrajzokat e rítusok képi ábrázolásának kell tekintenünk. A természeti környezet az ember számára áttekinthetetlen volt; önálló akarattal felruházott lényt látott be, amelyen felül kell kerekednie. Mágikus rítusokkal
igyekezett megfékezni az eső vagy a tenger démonait. Mindebben jelentős szerephez jutott az arc és a test álcázása, mint a saját én „kioltásának”, a transz és az extázis állapotába való átmenetnek, az önmagából való kilépésének eszköze.

A görög színház és színjátszás

A görög dráma Kr. e. 5. században volt az irodalom vezető műneme. A görög dráma eredete vallásos szertartásokhoz, elsősorban Dionüszosz ünnepeihez kapcsolódik. A szőlőművelés, a bor és a mámor istenének egy évben több vidám, zajos ünnepe is volt. A városokban január végén ötven ifjúból álló kórus az isten oltára előtt kardalokat, dithüramboszokat adott elő, és ezekben Dionüszösz sorsát énekelték meg. Az első lépés a dráma felé az volt, hogy a Dionüszöszt megszemélyesítő karvezető kivált a kórusból. Az első színész felléptetése Thepszisz nevéhez fűződik. Ezt Aiszkhülosz emelte kettőre, Szophoklész háromra és a díszletet is bevezette. A színházi rendszerint domboldalra épített félkör alakú, lépcsőzetesen emelkedő padsorokból állt. Közepén volt az orchestra, vagyis a tánctér. A színházi előadások kora reggel kezdődtek, a szegény polgároknak az államoknak megtérítette a jegy árát. A színészek álarcot hordtak, és a női szerepeket is férfiak alakítottak.

A görög tragédia kialakulása, virágzása és letűnése mindössze egyetlen évszázadon belül zajlott le. A híres tragikus triász, Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész. A három szerzőtől összesen harminchárom dráma maradt fenn a mintegy ezer drámához mérten.

A görög színház fejlődéséről Arisztotelész Poétikája szolgáltatja a legfontosabb tudnivalókat. Ebben a művében írja le az ún. hármas egység szabályát (hely, idő, cselekmény egysége), azaz a drámának egy helyszínen, egy napon belül csak egy eseménysoron zajlódhat le.

Shakespeare színháza

Shakespeare színpada és az a technika, amit az a színpad megkövetelt közvetlenül a középkori színjátszásból fejlődött ki. Középkori dráma úgy született meg, hogy számár ismeretlenek voltak az antik műfaji szabályok. A középkorban kialakult drámai műfajok igyekeztek mindent megmutatni a nézőknek. Ez a dráma nem ismerte a hangulati egységet, a drámai sűrítést, a kiélezett konfliktusokat sem. Megjelentek a liturgikus drámák, melyek a templomokban bemutatott párbeszédes
jelenetek voltak. Majd a misztériumdrámák, melyek dramatizált formában adták elő az egész bibliai történeteket. A mirákulum a szentek életét, csodatételeit, szenvedéseit vitte színre. A moralitás történetében az erények és a bűnök viaskodtak az emberi lélekért. A keresztény dráma, színjátszás örökös helyszínváltozásai alakították ki a különböző színpad típusokat:
Szimultán színpad: kb. 40-50 méternyire elnyúló 6-8 méter széles emelvény volt; egymás alatt és fölött helyezték el a színhelyeket. Másfajta megoldásokat tett lehetővé a processziós színpad. Az egyes jelenetek színpadai egy utca hosszában álltak, és a közönség vándorolt az egyik színpadtól a másikig.
Kocsis színpad: a közönség egy helyen állt, a különböző helyszínek pedig hatalmas kocsikra szerelve gördültek el előtte.

A 16. századi Angliában a színjátszásnak már nem a vallásos ismeretterjesztés volt a célja. Hivatásos színtársulatok jöttek létre és színházak is épültek. Ezek közül az egyik legnevezetesebb a kívülről nyolcszögletű, belülről kör alakú színház a Globe (1599-ben épült). Neve összefüggött az épület ormán viselt jelképpel, a földgömbbel. A színház felül nyitott volt, nappali természetes fény volt az előadásokon. A színpad jellegzetes hármas beosztása lehetővé tette e színterek gyors váltását, a térbeli és időbeli távolságok merész áthidalását.
Az előszínpadon játszottak a szabadtérben játszódó szabadtérben játszódó jelenetek, a hátsó színpadon az épületek szobáiban történő események, a felső színpadon pedig ami az erkélyen, hegyen történt. A shakespeare-i színpadon nem voltak díszletek, egy-egy darab bevezető sorai, vagy a színészek bevezető sorai jelezték a szín helyét és az időt, ezáltal sokat bíztak a nézők élénk fantáziájára, és fontos volt a nyelv „ereje”. A színdarabokat egyfolytában játszódtak, nem voltak felvonásközi szünetek. A drámák nem felvonásokra tagolódtak, hanem színekre; a női szerepeket itt is férfiak alakították. A középkori drámákban elsősorban a tér és az idő szabad kezelése, valamint a hangulati ellentétesség a hangnemek kevertsége őrződött meg az angol színjátszásban.

Commedia dell’arte

A 17. században, a francia klasszicista drámák idejében virágkorát élte a commedia dell’arte. Legfőbb műfaji sajátossága a rögtönzés volt. A színészek nem szöveget kaptak, csak a cselekmény vázlatát, mely csupán a játék lényeges fordulópontjait rögzítette. A részleteket, a párbeszédeket a színészeknek kellett rögtönözni. Erre az adott lehetőséget, hogy a commedia dell’arte állandó típusokkal, hagyományos jellemekkel dolgozott. A legfőbb állandó típusok a következők voltak: gazdag, zsugori, öreg, könyörtelen, gőgös, hetvenkedő, az esetlen hivatalnok, hősszerelmes ifjú, stb. Hatása nem a látvány varázsára épült, mint az udvari színházé és nem is a szó meggyőző erejére, mint a humanista drámáké, a commedia dell’arte a gesztusok hatalmára épített.

A magyar színjátszás kezdetei

A felvilágosodás korát megelőzően (a 18. század utolsó harmadát) hivatásos színjátszás nem volt hazánkban, és ennek megfelelően a magyar színjátszás és elmaradott volt. Legkorábbi drámai emlékeink a 16. századból valók, pl. Bornemissza Péter Szophoklész-fordítása, Balassi Bálint Szép magyar komédiája. A 17. és 18. századból már maradtak fenn ún. iskoladrámák. A színjátszás és a drámairodalom fellendítésére irányuló tudatos szándék legelőször Bessenyei György programjában fogalmazódott meg. Az első magyar színtársulat Budán alakult meg Kelemen László vezetésével (1790-ben). A Martinovics-mozgalom leleplezése és vérbefojtása után a társulat feloszlott. Az ún. második magyar színésztársaság 1807-től 1815-ig játszott a fővárosban. Ezek a színészek valójában a Kolozsváron 1792-ben megalakult társulat tagjai voltak. Fellépéseik nagy részét a Rondellában tartották. (Itt játszott Déryné Széppataki Rózsa). 1815 után a magyar színészeknek magyar városok adtak otthon, pl. Kassa, Miskolc, Kolozsvár, Székesfehérvár. A magyar színészet a fővárosban akkor talált végleges otthonra, amikor 1837-ben megnyílt – előbb Pesti Magyar Színház – Nemzeti Színház.

A 20. szászad színházművészeti törekvései

A XX. század színházi törekvései arra irányultak, hogy a színház  aisszataláljon spontán közösségteremtő funkciójához, bevonja a nézőket az előadásba, és önálló, sajátosan teátrális eszközökkel, látvány-, hangzás- és mozgáseffektusokkal dolgozó színházművészetet alakítson ki. A kísérletekjellegét legtöbbször egy-egy nagy rendezőegyéniség elképzelései határozták meg.

o Szovjet színház: Sztanyiszlavszkij a színészi játék alapjának a szerep teljes érzelmi és gondolati átélését tartotta.
o Német: A Bauhaus színháza a technikai eszközök igénybevételével az absztrakt formákból teremtett térben mozgó embert állította középpontba. Az osztrák Reinhardt valódi teátrális élményben kívánta részesíteni a közönséget. Szándéka: „nagy tömegek szívéhez szólni erőteljes és mély hatással”.
o Vizuális színház: Az angol Edward Gordon Craig angol rendező és díszlettervező a színház főszereplőjének a rendezőt tartotta, a színészt bábfigurának, a színházat pedig szuggesztív, jelzésekkel dolgozó vizuális művészetnek, amely mozdulatok és látomások nyelvén szól.
o Rituális színház: A francia Artuad szerint a színháznak vissza kell térnie a mitikus és mágikus művészethez, a kor nagy mítoszait kell kifejeznie szertartásszerű, rituális formában. Színházát „kegyetlen színháznak” nevezte, mert a „szorongások és katasztrófák korát éljük”, és „minden cselekvés eszméje által kell megújulnia”. Meg akarta szabadítani az előadást „a szöveg rabszolgaságától”, „a szavakat bűvölésre használja”. Színháza „eszeveszetten hajszolja a ritmusokat”, „arra törekszik, hogy elzsibbassza, elbűvölje, meghökkentse a fogékonyságot”.
o A happening kísérletet tett annak a feltételezett ősi állapotnak a visszaállítására, amikor a néző és színjátszó még nem különült el egymástól: a nézőből aktív befogadót, együttalkotót, a szerzőből pedig irányítót, közvetítőt, a művészetből pedig nagy életalakító kísérletet szeretne csinálni. A happeninget a konvencionális formákból kitörni vágyó festők hozták létre, s kezdetben olyan háromdimenziós szerkezet volt, amelyen belül a közönség is mozoghatott. Később színészekkel, színházi mozgással bővítették. Aki belecsöppen, közreműködővé válik, együtt játszik. Nincs többé közönség és színész, mindenki tetszés szerint váltogathatja szerepét.
o A lengyel Grotowski színháza közösségteremtő, életforma-alakító kísérletként jött létre. „Szegény színháznak” nevezte, lemondott a sminkről, a jelmezekről a díszletről, az akusztikai-világítási effektusokról, sőt a színpadról is. A színészek a nézők között játszanak és velük együtt valami közöset alkotnak.
o Az epikus színházat Brecht nevéhez kötjük. Szülőatya volt az elidegenítő effektusoknak, mellyel azt akarta elérni, hogy a néző ne feledkezzék bele a látványba, legyen tudatában annak, hogy színházban van, ahol az ő okulására előadnak valamit. Ilyen elidegenítő eszköz a narrátor felléptetése, a cselekményt megszakító song, kórusok, képek, táncbetétek, feliratok beiktatása. A színész nem azonosulhat egészen szerepével, egy bizonyos távolságtatással éreztetnie kell a véleményét a bemutatott személyről. Az író műveivel eszméltetni, gondolkodtatni akar. Brecht a színházművészet megújítására felhasználta a kínai és a japán színház, a középkori moralitások, az Erzsébet-kori színház technikai módszereit is, mellyel afféle összművészeti színházat hozott létre, amely mégis egyetlen célnak van alárendelve.

 +36 30 50 33 122

 info@lollipopparty.hu

 


 

A tűzijáték története

A tűzijáték eredete

A tűzijáték Kínából származik mindegy 2000 évvel ez előttről. A legenda szerint a felfedezése, feltalálása véletlenül történt egy kínai szakács a konyhájában, aki történetesen szenet, ként és salétromot kevert össze, ami begyulladt és elégett. Később ezt a keveréket egy bambuszcsőbe préselte bele, ami felrobbant.

tűzijáték lollipop
Más források szerint a tűzijáték felfedezése a 9. század folyamán a Song dinasztia (960-1279) alatt történt.

Egyes források arra utalnak, hogy a tűzijáték Indiából származhat.

A kínai Li Tian nevű szerzetes leírásai szerint a durrogtatás, robbantgatás 1000 évvel ezelőtt kezdődött. A kínai emberek minden év április 18-án ünneplik a petárda feltalálását. A Song dinasztia idején élő Li Tian tiszteletére a helyi lakosok felépítettek egy templomot, ahol istentiszteletet tartanak.

A durrogtatásról a mai és a múltban élő emberek azt gondolták, hogy elűzi és megvédi őket a gonosz szellemektől. A kísértetek félnek a hangos puffogtatástól, durrogástól. A robbantgatást előszeretettel használják a mai napig is eseményekre, születésre, halálozásra, és születésnapokra. A Kínai újév rendkívül népszerű esemény, hatalmas durrogással, robbantgatással űzik el a gonosz szellemeket az újévtől.

tűzijáték lollipop

A mai napig Hunan tartományban Liu Yang vonzáskörzetében található a világot tűzijátékkal ellátó pirotechnikai gyárak legtöbbje. Sokan az gondolják, hogy azért van ott olyan sok pirotechnikai cég, hogy kihasználják az olcsó munkaerőt. De a valóság az, hogy a tűzijáték iparág jóval azelőtt létezett Kínában, mint ahogy megjelent a modern korban a kelet és a nyugat közötti bérkülönbség. Remélhetőleg sokkal tovább fog létezni a tűzijáték iparág, mint ahogy a kommunizmus hatása a Kínai gazdaságban.

Így került Európába

Egyes írások szerint a 13. században Marco Polo is szállított puskaport Kínából Európába, bár néhány forrás szerint kereskedők is szállítottak feketelőport Európába a kereskedelmi útvonalakon. Európában a feketelőport elsősorban katonai célokra használták: fegyverekhez, az első rakétához. Olaszok voltak, akik elsőként használták a feketelőport tűzijátékgyártáshoz.

A 18. században Németország és Olaszország volt a piacvezető Európában. Érdemes megjegyezni, hogy számos vezető amerikai tűzijáték kereskedő olasz származású, mint a Gucci család, Rozzi család és a Zambelli család.

Az angolokat is magával ragadta, lenyűgözte a tűzijáték. A tűzijáték nagyon népszerű lett I. Erzsébet királyné uralkodása alatt. William Shakespeare is említést tesz műveiben a tűzijátékról. A királynő annyira élvezte a tűzijátékot, hogy ő maga hozta létra a „Fire Master of England” mesterséget.  II. Jakab király annyira elégedet volt a tűzijátékkal az ünnepi megkoronázási ceremónián, hogy lovaggá ütötte a tűzmestert.

Tűzijátékok elterjedése Magyarországon

Hazánkban az első nagyobb tűzijátékot 1476. december 22-én Mátyás király és Aragóniai Beatrix esküvőjén lehetett látni.

A német matematikus és csillagász, Regionalizmus jóvoltából, akinek repertoárján világító

tűzijáték lollipop

buzogányok, tűzkerekek, tűzkupolák, tűzgolyók, rakéták, röppentyűk, gyújtónyilak, rohanó tűzlándzsák, görögtüzek szerepeltek. Ezek nagy része a földön felszerelt állványzatokon mutatta meg a hatását, egyedül a rakéták és röppentyűk száltak az égbe.

Sajnos a sors Magyarországon nem engedte, hogy ez a csodálatos szórakozás elterjedjen. A másfél évszázados török uralom és a Rákóczi-szabadságharc után jutott el hazánkba újra a tűzijáték, mely az uralkodók, nagyurak kerti mulatságait tették ünnepélyesebbé. 1772. július 27-én, Szent Jakab napján, Eszterházy Miklós József rendezett tűzijátékot, melyet Bessenyei György “Az eszterházi vigasság” című versében le is írt. Lelkes művelője volt a pirotechnikának Sándor Lipót főherceg, Magyarország nádora, aki 1795. nyarán I. Ferenc és felesége Amália tiszteletére rendezett tűzijátékot.

1809. augusztus 15-én Győrben ünnepelte Napóleon 40-ik születésnapját tűzijátékkal. 1822. július 26-án volt Balatonfüreden az első Anna-bál, melyet tűzijátékkal szerettek volna megünnepelni, de sajnos a műsornak tragikus vége lett.

A magyarországi tűzijátékok kiváló úttörője és népszerűsítője az osztrák Anton Stuwer, aki a Városligetben, az Állatkert helyén rendszeresen rendezett szemkápráztató tűzijátékokat. Ezektől a tűzijátékoktól kapott kedvet Emmerling Adolf és Janitsári Iván, akik a magyar pirotechnika alapítói lettek.

Magyarországon Emerling Adolf alapított Pesterzsébeten, IX. ker. Vágóhíd u. 17 sz. alatt gyárat, aki egyébként jómódú fűszerkereskedő családból származott. A gyárat 1946-ban államosították, az üzlete a VI. ker. Deák tér 6 sz. alá költözött, a gyárat pedig Balatonfűzfőre költöztették és beolvasztották a Nitrokémiai Ipartelepek gyártelepébe. Ott dolgozott Teleki György vegyész és Fekete Károly gépészmérnök, akik 1965-ben, Európában először használtak elektromos vezérléses indítást.

Ma már nem csak a nagyurak szórakozása lehet a tűzijáték-rendezés, hanem bárki emlékezetessé teheti a számára fontos eseményeket.

Ha ön is azt szeretné hogy egy profi csapat szervezzen egy tűzijátékot, az ön szerettei, ismerősei, kollégái, barátai számára kérem hívja az elérhetőségeinket illetve írjon nekünk.

 +36 30 50 33 122

 info@lollipopparty.hu

 


„Villámtömeg” – avagy kis flashmob történet

A flashmob (villámtömeg, vagy villámcsodület) meghatározása meglehetősen egyszerű.

Flashmob: emberek egy csoportja egy előre megbeszélt helyen és időpontban találkozik, véghezvisz egy előre megbeszélt cselekményt, majd utána gyorsan, mintha mi sem történt volna, távozik.
Eredetileg a flashmob lényegéhez tartozott, hogy 1) az interneten, illetve sms-ben szerveződik, 2) elvileg titkos (már amennyiben az interneten ma lehet valami „titkos”), és 3) hogy nagyon rövid ideig (néhány másodperctől, néhány percig) tart.

Az Első

Az első flashmobot 2003 májusában, Bill Wasik, a Harper’s Magazine egyik szerkesztője szervezte New Yorkban. Pontosabban inkább szervezte volna, mivel az akció nem sikerült: a kiszemelt nagyáruház biztonsági szolgálatához előzőleg valahogyan mégis eljutott az info. Wasik másodszorra már sokkal óvatosabb volt. Úgy döntött, hogy az akció előtt négy különböző kocsmában gyülekezzenek az érintettek, és csak ott kapják meg a végső instrukciókat, így a kiszemelt helyszínről is csak ekkor értesültek. 2003. június 3-án végül több mint száz ember gyűlt össze Manhattan egyik legnagyobb áruházában, a Macy’s-ben. A tömeg hamarosan csoportosulni kezdett a kilencedik
emeleti kárpit osztályon, méghozzá egy méreg drága szőnyeg körül. Wasik figyelme még a dezinformálásra is kiterjedt: az emberek azt az utasítást kapták, hogy ha rákérdeznek, mit keresnek ott, mondják azt, hogy egy kommunában élnek együtt, és egy szőnyeget szeretnének vásárolni, de a kommuna szabályai szerint csak kollektíven dönthetnek ilyen kérdésekben.

A következő akción már több mint 200-an voltak. A csapat, a Hyatt luxusszálló lobbijában minden – az ott lévők számára értheto – előzmény nélkül 15 másodpercig tapsolni kezdett, majd ahogyan jött, úgy el is ment.

Bill Wasik, csak nemrég – ez év márciusában – tárta föl titkait. Saját újságában elmondta: a flashmobot eredetileg egy irónikus társadalmi kísérletnek szánta, mivel megelégelte, hogy a város trendi arcai minden értelmes cél és indok nélkül bárhová elmennek, csak azért, hogy „ott legyenek, ahol valami történik”. Kritikai él ide vagy oda – ahogyan lenni szokott – a flashmob maga is hamarosan trendivé vált. Brazíliától Indiáig, Kanadától Oroszországig, az elmúlt 3 évben virágzásnak indult a flashmob kultúra.

Itthon

A flashmob meglepően hamar eljutott kishazánkba is. Az elsőt 2003. augusztus 27-én (pontosan nem tudni kik) szervezték a Deák téren, az evangélikus templom előtt. Az „esernyős” flashmob néven ismertté vált akció mindösszesen annyiból állt, hogy amikor 19:00 órakor megszólalt a harang, az ott álló néhány tucat ember kinyitotta az esernyőjét, majd amikor a harangszó abbamaradt, becsukták és szépen elillantak.

A második hazai flashmobra még ugyanazon év október 3-án került sor a Nyugati pu-nál. A 12-es vágánynál lévő 706-os számú szegedi Dankó Pista IC elindulásakor, pontban 15:10-kor, a gyülekezők egy-egy kakaót vettek elő, megitták, és már mentek is tovább dolgukra. Hamarosan jött a nemzetközi összefogás is: a Globális FM. A több országban egy időben rendezett akció idehaza nagyon laposra sikeredett. Október 25. szombaton 14:15- kor a Mammut II. legfelső emeletén néhány ember a megadott instrukciók alapján integetni kezdett „kelet felé” (merthogy onnan indult a Globális FM) majd ledobott egy-egy hajtogatott papírrepcsit (és utána integetett nyugat felé). Az ötlet nem volt
rossz, a dolog mégis kissé vérszegényre sikeredett: a tömegek elmaradtak, úgy tűnt, a hazai flashmobberek kezdenek kifáradni. De mégsem adták fel! Rá egy héttel – 2003. október 31. péntek, 18:00-kor – újabb akció következett, ez alkalommal a Blaha Lujza téri metró mozgólépcsőjén. Az ötlet itt sem volt túl bonyolult, néhány ember fejjel lefelé tartott újságokkal ereszkedett alá, így próbálva zavart kelteni. A járókelők bizonyára jót mulattak, de ennyi… No, de aztán….

Pillow-fight

Hosszú szünet után az első igazán nagy dobás, és az első igazán tömeges hazai flashmob múlt év november 9-én került megrendezásre. Ez volt anagy párnacsata, melyet a Nyugatinál az óra alatt lehetett lefolytatni. Ez a flashmob már merészebb volt, mint a többi, nem csak azért mert rendesen püfölték egymást a résztvevők, hanem azért, mert nem arra játszottak, hogy a járókelők épp csak feleszméljenek „Hmm, mi volt ez?”. A jó hangulatú és nagy médiavisszhangot kiváltó akció egyetlen szépséghibája, hogy ez egy némileg koppintott ötlet volt – ld. London Pillow-Fight (sőt Pillow Fight Club – nem vicc!) .

Iskolák

A flashmob trendivé válása óta nemcsak az akciók és helyszínek száma növekedett, de a FM „filozófiája” is cizellálódott, és mára már gyakorlatilag két iskola alakult ki: a hedonista és az aktivista. Jelenleg egyértelműen a hedonista irányzat dominál, mintha teljesen feledésbe merült volna Wasik eredeti kritikai motivációja. A legtöbb flashmob akció nem csak nehezen dekódolható, szürreális vagy dadaista elemekre épül, s nem pusztán a zavarba hozás, kizökkentés logikája mentén szerveződik, de deklaráltan öncélú, ld. a flashmob.hu „Mi értelme?” címszó alatt olvashatókat: „A flashmobok a résztvevők saját maguk szórakoztatására illetve a többi ember megdöbbentésére szerveződnek. Ezen túl mi értelme van? Semmi (ennyi nem elég?)” Nem! – mondják sokan, akik látván a flashmob tündöklését, a bukását is elkerülhetetlennek tartják. Kétségtelen tény, hogy ama két motívum kombinációja, miszerint a flashmob egyfelől nehezen értelmezheto és némileg polgárpukkasztó, másfelől expliciten öncélú és önszórakoztató, az újdonság erejének megkopásával könnyen oda vezethet, hogy mind a média, mind a közvélemény elveszíti az érdeklodését. Ez pontosan abba a szubkulturális gettóba (a vájt fülüek, különcködők és exhibicionisták közé) zárná az FM-et, ahonnan kitörni igyekezett.

A másik – aktivista – irányzat ennél izgalmasabbnak tűnik. Az aktivista flashmobok is Amerikából indultak. Az egyik legismertebbet meleg-leszbikus aktivisták szervezték Detroitban. A célpont egy a homofóbiájáról ismert vendéglő volt, az akció meg nemes egyszerűséggel sok-sok GLBT (meleg, leszbikus, transz- és biszexuális) megjelenéséből állt. Jellemző és értheto módon az aktivista flashmobokkal inkább a fejlődő világban (pl. Brazíliában, Fülöp Szigeteken) próbálkoztak, de ez az irányzat a mi régiónkba is felütötte a fejét. 2004 decemberében Bukarestben a Nemzeti Televízió épület előtt 70 ember szigetelőszalagot ragasztott a szája elé, hogy így tiltakozzanak a szólásszabadság megsértése ellen. Ted Denzel flashmob guru szerint hosszabb távon csakis az aktivista flashmob-ok lehetne életképesek, hisz ezekben jól kombinálódhat a szellemes, alkalmasint provokatív és karcos stílus egy, az embereket tényleg foglalkoztató mondanivalóval. Denzel szerint a mondanivaló flashmob style nélkül egy egyszerű demonstráció, míg fordítva, a stlílus üzenet nélkül egyszerű bohóckodás.

A sok jópofiság mellett, idehaza még nem volt igazán aktivista flashmob. 2005 október 21-én a Kendermag Egyesület meghirdetett egy joint-tekerő flashmobot a Képviselői Irodaház elé, de ez mind létszámában, mind dramaturgiájában inkább egy konvencionális tünti volt.

Ha ön is azt szeretné hogy egy profi csapat szervezzen egy flashmobot, az ön szerettei, ismerősei, kollégái, barátai számára kérem hívja az elérhetőségeinket illetve írjon nekünk.

 +36 30 50 33 122

 info@lollipopparty.hu

 


Házi kedvencek és a gyerekek – Kutyás zsúr

Sokunkat kötnek kedves gyermekkori emlékek a család kutyájához vagy macskájához (ha szüleid  kisállatok szerelmesei, vagy azok voltak, akkor bizonyára mindkettőhöz), akikkel együtt nőttünk fel.

A kutyák átlagosan 10-15 évig élnek és egész életükben szeretni fognak minket, ha száz évig élnének, száz évig szeretnének. Ha életük ezer évig tartana, ezer évig lennénk barátok. Minden körülmények között számíthatunk rájuk, mert a kutya az egyetlen olyan élőlény, mely bármit is csinálunk, az örökkévalóságig szeretni fog.

Egy tavaly készült országos felmérés eredményéből kiderült, hogy Magyarországon a háztartások több mint felében tartanak valamilyen kisállatot. A kutyák a legnépszerűbb családi kedvencek, a háztartások közel 50%-ában élvezzük a társaságukat, míg a második helyet a macskák szerezték meg 30%-al. Azon szerencsések, akik ebbe az 50%-ba tartoznak, igazán fantasztikus emlékeket őrizhetnek gyermekkorukból a legjobb barátjukkal töltött időkről. Játék az udvaron, együtt alvás, lustálkodás az ágyban, párnák között, készülődés az első óvodai, majd iskolai jelmezes farsangra, természetesen együtt a kutyával – nehéz olyan gyermekkori pillanatra találni, amikor szeretett állatbarátunk nem volt a közelünkben.

A Lollipop Party ajánlja gyerekek részére a kutyás zsúrt!

Kutyakedvelők, kutyabarátok és kutyafülűek ez a ti bulitok!

A legtöbb gyermek szereti az állatokat, szívesen teremt velük kapcsolatot. A kutyán keresztül a legzárkózottabb gyermekhez is közel kerülhetünk, a kutya simogatása önmagában véve is fejlesztő hatású, hiszen az állat minden körülmények között készségesen és feltétel nélkül visszaadja a rá irányuló szeretetet.

Mi történik a kutyás zsúron?

A gyerekeket motiválja, cselekvésre illetve beszédre készteti az állattal való kapcsolatteremtés vágya.

A zsúron a gyerekek irányítják, mozgatják a kutyát. Az állat rövid, határozott utasításokra reagál, így a gyerekek a siker érdekében jobban figyelnek, összpontosítanak, amikor sikerült az állatot irányítaniuk, önbizalmuk, magabiztosságuk növekszik. A játék közben nem csak a gyerekek irányíthatják az állatokat, hanem az animátor segítségével a gyerekek leutánozhatják az állatok mozgását. A gyerekek körében talán ez az egyik legjobban kedvelt eleme a zsúrnak. Számtalan egyéb játékos elem is képezi az együtt eltöltött időt.

Ha kíváncsi vagy és szeretnéd kipróbálni, hogy mit is takar a KUTYÁS ZSÚR, kérlek látogass el honlapunkon a Szolgáltatások-Gyerekzsúrok menüpontra,
vagy vedd fel velünk a kapcsolatot az elérhetőségeink valamelyikén.

 +36 30 50 33 122

 info@lollipopparty.hu

Buliszerviz az ókorban – A rendezvényszervezés története

A rendezvényszervezés a XXI. század foglalkozása. Bár napjainkban terjedt el, mégis a történelem  korszakaiban is fellelhető ez a tudományág, de akkor még nem iparszerűen
űzték, hanem a hagyományaikban élt. Az ókortól figyelemmel tudjuk kísérni változásait is. A különböző történelmi korokban más és más volt a fő vonaluk, és a formaviláguk is erőteljesen különbözött.

A mesés ókor rengeteg regét és mondát hagyott hátra, amelyekben leírást adnak az akkori eseményekről, rendezvényekről. Tudnunk kell, hogy a szervező, avagy az intézmény, mely felelős az eseményekért nagyban befolyásolta annak formai jellegét és mondanivalóját, ahogy az manapság is történik.

A nagy Római Birodalom központjában, Rómában állami monopólium volt a rendezvényszervezés. Az uralkodó beleegyezése nélkül nem történhetett semmi. Fő szervezőként minden neves eseményen jelen volt, befolyásolva a római köznépet, illetve a nemes urak politikai hovatartozását.

A görög államban is tartottak lakomákat, rendezvényeket, ám nekik nem a fényűző és pazarló „elit” szórakozása volt a legfontosabb. I.e. 776-tól minden évben megrendezték az Olimpiát, mely oly nagy volumenű esemény volt, mely egészen napjainkig fenn maradt, bár már módosult és modernizálták a körülményeket, mégis a görögök voltak az elsők, akik igazán nemzetközi eseményt szerveztek. A legelső perctől a legvégsőkig minden apró momentum fontos volt számukra. Maga a rendezvény öt napig tartott, a felvonulással kezdődött, a különböző számok között a szünetben még a lelátóra látogatókat is folyamatosan szórakoztatták előadásokkal, zenével; majd az ötödik nap végén hatalmas lakoma zárta a játékokat felvonultatva a győzteseket.

A mai rendezvényszervezésről – vagyis a hivatásosról – a 70’-es évek elejétől beszélhetünk. Eleinte csak a vállalatoknál, üzemeknél voltak megbízott emberek, napjainkban már önállósulva, magántulajdonú irodák és egyesületek, alapítványok és még sorolhatnám a sokrétű üzleti szcénában felbukkanó cégformákat, melyek a rendezvényszervezéssel foglalkoznak.

Mi történik a Loollypop Party-nál?

Az elmúlt pár évben munkáink többségét a rendezvények tették ki, legnagyobb számban esküvök, családi események, céges programok vagy protokolláris rendezvények, amilyen a Bajorországban tartott G7-es csúcstalálkozó elődelegációjának vacsorája is volt.

A szervezésnél és lebonyolításnál a célunk a segítő kéz nyújtása, valamint a megrendelő igényeinek kielégítése megfelelő szakmai tanácsokkal kiegészítve.

A rendezvény első mozzanatától jelen vagyunk és felügyeljük azt, így a program felhőtlen kikapcsolódással telhet a megrendelő részéről.

Ha ön is azt szeretné hogy egy profi csapat szervezze és irányítsa az ön rendezvényét, és levegye az ön válláról az összes teendőt, hogy csak a vendégeivel és szeretteivel tudjon törődni kérem hívja az elérhetőségeinket illetve írjon nekünk.

 +36 30 50 33 122

 info@lollipopparty.hu